Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Ávéd János az Elektronikus-zenei versenyről

2011.05.24

Nagy örömömre szolgál, hogy zsűritagként részese lehettem a Sándorfalván megrendezett II. Regionális Elektronikus Zenei Versenynek, mely az igényes könnyűzene népszerűsítéséért jött létre. A nap folyamán két darabot kellett a versenyzőknek eljátszani. Az egyiket kísérőelektronikás szintetizátoron a másikat, pedig kalapácsmechanikás elektromos zongorán, ahol nem lehetett kíséret. Rengeteg tehetséges gyermekkel találkoztam, akik szeretik, értik is
már a zenét és arra várnak, hogy kiteljesedjenek és "briliánssá" csiszolódjanak a zenében.
Sok tanár kolléga metódusa is bizonyságot tett arról, hogy jó hangszeres játék alapja a klasszikus zenei hagyományokban rejlik. Ezért a kötelező zongoraoktatásnak és a klasszikus repertoár fejlesztésének rendkívüli nagy szerepe kell, hogy legyen a könnyűzene oktatásában is. Az a zenész, aki jól "billent", aki érzi és ismeri és gyakorolja a zene lélegzését, megérinti a hallgató lelkét, bármilyen hangszerhez is ül le.

A tanárok aprólékos munkáját is megfigyelhettük, amikor hangszíneket és hangerő-arányokkal ízléses hangszerelést állítottak be a gépeken. Örültünk, mikor a versenyzők dallamfejlesztésükben, vagy a témában, ötletként dallamaikban tudatosan felhasználták a kíséret beépített (intro és ending) zenei elemeit a produkcióba nem pedig csak hagyták
azt statikus módon lecsengeni. A tanár fontos feladatának tartom annak ellenőrzését, hogy a kísérő elektronika pedagógiailag, kizárólag csak fejlesztő hatással legyen a gyermek számára a zenei élmény elérésére, de sohasem legyen képességeket koptató eszköz, mely esetleg a közös zenéléstől zárhatja el az embereket. Ezért is szeretném hangsúlyozni a zenekari játék
fontosságát, mely a könnyűzenével foglalkozó zenész fő célja. Ezért szeretném külön üdvözölni zenekari kategória jelenlétét a versenyen.

Rengeteg gyermeknél örömmel tapasztaltam a könnyűzenei daraboknál, hogy nem csak kizárólag a kottából tanulták meg a darabot, hanem meghallgatták az eredeti előadótól. Ezáltal elevenedhet meg a szöveg a hallgató számára énekhang nélkül is. A közönség számára akár
felidéződhet a darab egy híressé vált előadása is. Ez mind a zenetanulási folyamatban mintapéldául szolgálhat. Fejlődik az előadás, formálódik az ízlés. Úgy válhat élővé a zene, ha magában hordozza a múltat és új értelmet is kap a jelenben.

A 20sz. elejétől jazz újra behozta a zenei praktikumba az improvizációt. A könnyűzenében ez a készség is hangsúlyozottan fontos, állandóan fejlesztendő zenei alkotóelem. Ennek legegyszerűbb formái (pl. dallamvariáció, ritmusvariáció), véleményem szerint, már az első
zeneórákon megjelenhetnek. Ezt a mezőnyben elég kevés gyermeknél láttam és remélem, hogy a jövőben e téren is fejlődnek a versenyzők.

Kemény és áldozatos munka gyümölcsét tapasztalhattam meg ezen a hétvégén, melyet a diákoknak, a tanároknak, a szervezőknek és a támogatónak is egyaránt szeretnék megköszönni.

 

Budapest, 2011. május 20.

 

                                                                                                          Ávéd János

 

A mappában található képek előnézete Elektronikus-zenei Találkozó